2.rész

*Alesha*Az a sok kérdés ami a fejemben van…..Egyikre sem tudom a választ. Hogyan mondjam el a szüleimnek? Louis haragszik-e rám? Egyáltalán hogyan történt? És hogy mondjuk el Louis szüleinek,hogy kb 8 és fél hónap és Louis apa lesz?.....Kellenek a válaszok…Gyorsan.-Alesha…Ébredj! Időpontunk van az orvosnál.-keltett Lou. Lassan kinyitottam a szemem és pislogtam párat. Louis kedves mosolya fogadott. Nyomott egy puszit a homlokomra és átnyújtotta a kávés bögrét.-Félek…-Mitől?-kérdezte értetlenül.-Mindentől.-mondtam és elhagytam az ágyat.Louis zavaroddottan nézett. Nem értette.-Al mondd el mi a baj!-kiáltott utánam mielőtt még ki tudtam volna menni a szobából. Megtorpantam. Hallottam a lépteit közeledni felém. Érintésétől a hideg is kirázott. Összekulcsoltuk kezünket s Louis ráhajtotta a fejét a vállamra.-Ne titkolózz…-mormogta. Megfordultam,de a kezét nem engedtem el.-Én…félek,hogy mit fognak szólni az emberek…a szüleink…még a fiúk sem tudják,hogy miért utaztunk el egy Last Minute jeggyel Franciaországba. Itt vagyunk Párizsban és senki sem tudja mi történik…még én sem. Ma lesz egy hete ,hogy felszállt a gépünk Londonban,de már vissza is megyünk…MIATTAM. Minden miattam van! Tönkreteszem az életed. Elrontottam mindent! A lehetőség arra,hogy azt csináld amit a legjobban akarsz elúszott! –borultam rá. A könnycseppek végigkúsztak az arcomon s a vállán landoltak. Próbált nyugtatni simogatásával,de nem ment.-Kicsim…Nézz rám!-utasított.-Amit a legjobban akarok az az ,hogy veled legyek. Lesz egy gyerekünk. EGYÜTT fogunk róla gondoskodni,mert ezt érdemli. Minden ami tőled származik megérdemli a tökéletes bánásmódot. De a lényeg,hogy mindennél jobban és kimondhatatlanul szeretlek. Ez a kisbaba nem elrontja hanem helyrerázza az életem. Megerősíti bennem a szeretet érzését. Érted?-támasztotta homlokát az enyémhez. Csak bólogattam,mert nem tudtam mást.-Most csomagoljunk,hogy mehessünk az orvoshoz.****Az emberek csak azt tudták,hogy Párizsban vagyunk,de azt nem, hogy miért. Sok rajongó és papparazzi. A fiúk nem kis ismeretségre tettek szert az X-Factor által. Louis végig fogta a kezem. Minden képtől „megmentett”. Tudta,hogy ha sírok annak a nyomai nagyon nehezen tűnnek el. Most szerencsére egy saját repülőt sikerült szerezni. Sokkal nyugtatóbb,mint a túlzsúfoltakon. Ledobtam magam az egyik helyre és mivel még hajnal négy óra volt aludtam egy kicsit. Nem nagyon értettem,hogy a rajongók hogyan képesek kijönni egy repülőtérre csak azért,hogy lássanak pár embert.****Louis*Érdekes. Londonban senki nem tudta,hogy jövünk. Alesha is teljesen nyugodt volt.Ellenben velem. Most fogtam fel mit mondott a hotelszobában.  Hogy mondjuk el az embereknek? Jó igen…a szüleim véleménye nem annyira érdekelt,mint Matthew-é. Matthew a gyerekkorom óta a legjobb barátom. Mindent elmondok neki. És hát két éve mióta együtt vagyok Alesha-val kiderült,hogy ő a bátyja. Alesha bement az orvos szobájába. Megragadta a kezem és magával húzott. Felfeküdt az ágyra,felhúzta a pólóját és várta,hogy az orvos elkezdje vizsgálni a röntgennel. A féltékenység eluralkodott rajtam mikor az orvos megfordult. Fiatal volt és egyáltalán nem orvosnak való. Inkább kigyúrt szörfözőnek tűnt aki minden lányt egyetlen pillantással levesz a lábáról. Kezem ökölbe szorult mikor Alesha hasát kenegette a zselével. Végig Al-re nézve vigyorgott. Jelzés képen megköszörültem a torkom.-Nos kezdjük is.-mondta és rátette Alesha-ra a kis gépet.-Teljesen egészséges. Jól gondolom,hogy kicsit későn jöttek?-Szerintem igen.-mondta Alesha zavarodottan.-A baba egy hónapos… Talán egy kicsit hamarabb is lehetett volna jönni. De sebaj! Még semmi nincs veszve. Fogyaszt alkoholt?-Soha!-tiltakozott Al. Az orvos levette a gépet. –Fotót kérnek?-kérdezte önelégült fejjel. Csak bólintottunk. Látszott a szegény tündéremen,hogy kimerült. Odamentem hozzá és segítettem letörölni a zselés krémet a hasáról. Nagyokat pislogott és a szemei is karikásak voltak. Belém kapaszkodott ,hogy segítsek neki felkelni.  Az orvos átadta a képeket. Megköszöntük  majd továbbálltunk. A folyosón sok felnőtt megbámult minket. Talán még nem láttak ilyet? Tekintetükkel megvetették Alesha-t. Még a recepciós is elfordította a fejét mikor a bejárathoz értünk. Pechünkre Harry éppen ott sétált az út túloldalán és kiszúrt minket. A kocsikkal mit sem törődve kezdett átfutni a sugárúton. Megfordultam. Az ellenkező irányba mentem mindekivel. Tudtam Harry nem bántaná Al-t.-Louis!-kiabál Hazz.-Állj meg! Most! LouisTomlinson! ÁLLJ MEG! MOST! –megtorpantam. Harry-nek még soha nem volt ilyen erőszakos a hangja.-Louis?! Te meg hol voltál? Mindenki érted aggódott.-Harry ezt senki sem értheti rajtunk kívül.-Hogy érted hogy „rajtunk”?-Alesha és én.-Ki az az Alesha? És amúgy,Louis én a legjobb barátomnak tartalak. Kérlek bízz bennem. Én bármi is legyen az megértem.-Louis ne! Könyörgöm ne! Majd ha eljön az ideje.-Louis mi folyik itt? Ő meg ki?-Harry Ő itt Alesha a barátnőm.-Louis menjünk haza!-Nem! Louis először elmondja mi van és majd akkor haza mentek.-Louis menjünk! Kérlek!-Alesha már a sírás szélén állt.-Mondom először elmondja!-ordibált Harry.-Harold! Vegyél vissza!-Akkor mondd el mi a fene folyik itt!-Louis! Könyörgöm!- gördült le egy könnycsepp Alesha arcáról.-Harry majd elmondom,ha eljött az ideje.-NEKEM MOST FOGOD ELMONDANI! FOGOD?-üvöltött torka szakadtából.-Kérlek Harry ne kiabálj…. elmondom…gyerekem van Louistól. De Louis most már menjünk.-Tönkre tetted a One Direction-t. Felfogtad? Miattad szívunk te liba!-kiabált utánunk Harry. Visszafordultam s a kórház falához nyomtam.-Meg ne próbáld bántani! Te így nem beszélhetsz vele. Ha Őt bántod engem is bántasz.-mondtam neki szemtől szembe. Halál félelem volt a szemében. Arra lettem figyelmes,hogy igen gyorsan kopog egy cipő. Hátrafordultam ,de már csak annyit láttam,hogy Alesha a piros busz ablakán néz ki. Integetett mintha az lett volna az utolsó. Kezem ökölbe szorult, az állkapcsom megfeszült.-Te utolsó szemétláda! Harry! Tűnj el az életemből! Nem akarlak többet látni! Érted?-ütöttem meg teljes erőmből. Nyögött egyet s a földre rogyott. Rohantam a  busz után ahogyan csak tudtam.-Alesha!!! Neeee! Ne hagyj itt! Alesha! Álljon meg!!! Valaki állítsa meg a buszt!

1.rész Mikor minden elkezdődött...

Az X-factor első helyéért folyt a verseny. Louis jövője múlt rajta…

-Szia Alesha! Szivem, én annyira izgulok!-mondta Louis reszkető hangon.

-Biztos jó lesz…-halványult el a hangom. Végig a cipőm orrát bámultam. Tudtam,ha most mondom el még idegesebb lesz.De az az aggodalom az arcán teljesen megijesztett.

-Mi a baj?

-Majd ha vége elmondom.

-Nem akarok várni! Mondd el most! Ne akassz ki teljesen.Szeretném tudni…-simította ki a kusza hajszálakat az arcomból és adott egy puszit az arcomra.

-Louis… nézd…tudom hogy nem a legjobbkor halmozlak el ilyen infókkal…de… gyere…gye…gyerekünk lesz.-mondtam és egy könnycsepp folyt le az arcomról. Louis elengedte a kezem és el kezdett hátrálni amíg bele nem ütközött egy asztalsarokba. A mikrofont letette az asztalra és nagyra nyílt szemekkel nézett a semmibe.

-Louis! Haver mi jövünk!-szólt Harry Louis legjobb haverja.Erőtlenül fogta meg a mikrofont és elkezdett még mindig semmibe néző tekintettel vánszorogni a színpad lépcsőjéhez.

-Hölgyeim és uraim! A színpadon a One Direction!-A szavak hallatára a nézőközönség elkezdett ujjongani.

*Louis*

Minden kiment a fejemből. Csak a baba járt a fejemben és Alesha. A showban minden jól ment addig amíg meg nem láttam Aleshát ahogy kifut az ajtón könnyes szemmel. A mikrofon kiesett a kezemből és mint egy őrült elkezdtem lerohanni a színpadról. A zene elhalkult és az emberek is csak értetlenül néztek. Én mit sem törődve velük futottam Alesha után.

-Louis gyere vissza!-kiabáltak utánam a többiek de én nem hallgattam rájuk. Már pont nyitotta volna az ajtót mikor megfogtam a kezét és visszahúztam.

-Hey hey hey! Kicsim te mit csinálsz?

-Louis nem tehetem tönkre a karriered! Ez az álmod! Ez az életed!

-Nem! Te…akarom mondani Ti vagytok az életem!

-De ezt nem tehetem veled é..-Nem birta befejezni a mondandóját,mert megcsókoltam. Éreztem ahogy megnyugszik és belém kapaszkodik.

-Szeretlek!

-Én is! Mindennél jobban...-omlottunk egymás nyakába. Ez mostantól az életem. Alesha és a babánk. Az én angyalaim.